-
Hivatalos bejelentés
Kedves olvaSó! Előrebejelentésileg jelezném, hogy az itt rögzítettek rendkívüli körülmények között születnek, úgy mint rohanás, ésatöbbi, ezért semmilyen elgépelés, vétlen vagy vétkes(!) , rám amúgy is jellemző túlközpontozás és egyéb hiba nem lesz javítva. Mint közismert nyelvtannáci, ezúttal ebben a tekintetben is kiraknám a táblát: NYaralás miatt zárvA!
-
It’s a siM!
Elképesztő szerencsével indult az… indulás. Előrelátóan – de mégsem elégé – közel egyhónappal előre megrendeltem a japán adatkártyákat, amiket a megérkezés után használunk majd, mert Japán híres arról, hogy korlátozottan van ingyenes wifi. Az átlagos hotelekben, ha elérhető, nagyon lassú, egyes források szerint esetenként meghatározott ideig elérhető csak (10-20-30 perc) aztán ledob és újra kell
-
Fast track és a többiek
A beszállás simán ment. Tök menő, hogy BUD Airporton most már nem kell kivenni a lapotpot, töltőket a kabinbőröndből (“egyedüliként a régióban, az önök kényelméért!”)
-
Mérsékelten érdekes tények rovatunkból
A soha ki nem haló, kerregő mátrix nyomtatók egy elhagyatott beszállókapunál.
-
SmartWater
2 éve repültünk utoljára, de még mindig kint van és számomra továbbra is megunhatatlan, hatalmas óriáplakátos SmartWater hirdetés, ami nem árul amúgy zsákbamacskát. Az, ami: Okos víz. Értsen ez alatt bárki bármit. 🙂 Nincs ennél tökéletesebb példázata annak, hová fejlődött a marketing a 21. századra. Ha most írnám a marketingpszichológia szakdogám, ma már inkább ezt
-
Nagyon Fontos Emberek vagyunk
Villámgyorsan ment a boarding, mert megelőzhettük a teljes sort (csak ketten! :O ) a priority FELjogosításunk miatt (insert napszemüveges smiley [ami persze emoji, csak öreg vagyok]). Vanda kicsit aggódott, hogy “de Apa, haragudni fognak ránk” – mármint a sorban állók. 🙂
-
Ott repül a csomagunk
Láthattuk a saját bőröndünket repülő nélkül repülni a levegőben a bepakolás során! Mások sem voltak szerencsésebbek. A kisebbek egész nagy íveket írtak le a berakodó bácsik jóvoltából.
-
Végre gépen, végre indulNÁNK
A gépen késő utasokra kellet várnunk, akik végül be is estek hatalmas röhögések közepette. Egy magyar – ránézésre szurkoló – csapat 5-6 intenzíven tetovált, már nem szomjas legénnyel, akik aztán 3-4 sorban összes-vissza szétszórt helyükről hatalmas röhögések közepette, a geci, faszom és a hallod szavak közé ritkán, de másokat is beszúrva kiabálták át egymásnak, hogy
-
Gyorsítósáv a levegőben is
Az út olyan rövid volt, hogy nem is emlékszem hasonlóra. Pedig szerintem a Budapest-Bécs rövidebb, ilyen ugyanakkor mégsem rémlik, hogy érzésre amint elértük az utazómagasságot, elkezdtünk ereszkedni. Nem hittem el. Mondtam Vandának, hogy ez vagy a világ leghosszabb ereszkedése lesz, vagy korábban érünk oda. Az utóbbi történt.